Nem csak a kinézet meggyőző, az íze is az. Hibátlan. Az összetevők és a fűszerek egyvelege pontosan azt az ízt adja, amire számítottam. Tehát továbbra sem csalódtam a leves lényegében. Répadarabok, galuska, stb., mondhatni oly sűrű, hogy szinte megáll benne a kanál. Kezdetnek tökéletes. Lenne. A meggyőzőnek ható nagy darab hús következik – a kis csésze méretéhez jutott belőle kettő is, kész csoda, de annál nagyobb öröm. Míg minden gyanú nélkül rá nem harapok. Csont. Ehh, ennyit a méretéről. Ezt még túl is élni, akad ott hús is. Így nézve már kevesebb, ellenben valóban puhára főtt, finom csirkehús. A problémát az előkészítés okozza, melyre leginkább a levest tovább kanalazva kell ráeszmélni: azt a csirkét bizony minden megfontolás nélkül egyszerűen csak feldarabolták, nem is akárhogy. A kedves szakács ott vágta, ahol épp érte, feltehetően bárddal. Az eredmény: legyen bármi finom a leves, elég kellemetlen fél percenként csontszilánkokat köpködni. Erre talán jobban oda kellett volna figyelni. Bár, ahogy mondani szokás, olcsó húsnak híg a leve, 200 Forintért ne várjak csodát. Némi örömteli ízhatás, kellemetlenségekkel vegyítve. Ennyi volt a mesém mára, talán tovább is tartott volna, ha a konyha említett főztjéből nagyobb adagot kértem volna….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése