Vidéken nőttem fel, jó házi koszton. Ettem sokfélét, állatok a ház körül, a lehetőség adott volt, így gyakori menü volt a hús, így talán tudom jól, mi is az a pecsenye. Ha apró, akkor is. A hagyma felismerésével sincs gondom.Első ránézésre ínycsiklandó a hagymás aprópecsenye. Jól átsült, enyhén fűszeres, ízletes húsétel. Legalábbis így ismertem meg, de érnek még meglepetések,kíváncsi lennék a legutóbb tapasztalt verzió receptje melyik boszorkánykonyha rejtekéből került elő. Azzal a szakácskönyvvel kellene rögvest felképelni az elkövetőt. Hús: inkább főtt, legfeljebb enyhén átsütött (gondolom francia konyhán nevelkedett).Hagyma: oda lehet képzelni, de nyoma nincs. Van helyette viszont gomba, bőségesen. Jó, szeretem a gombát, de hogy került ebbe? Fokozzuk az élvezetet: tocsog a lében. afféle szaft, de még csak nem is pörköltjellegű, hanem már majdnem leves. Nem hívhatnánk inkább valami gombás gulyásnak? Jobban illene hozzá. Alaphangulat megadva, a sült íz felejtős, lehet rajta rágódni, kevésbé jól neveltek nyugodtan csámcsogjanak. Kinézetre sem oly ínycsiklandó, mint emlékezetemben. Túllépve az első sokkon, köret választható hozzá. Miért ne legyen épp hasábburgonya? Ízletes, ropogósra sült, sós. Hmmm. Össze is futott a nyál a számban, majd inkább leöblítem valami innivalóval. Köztudott, hogy a hasábburgonya frissen ilyen. Ha pár órát állni hagyjuk (bár elég 1-2 is), akkor kezd összeesni, szárad, s oda a varázsa. Ezek után vissza egy korábbi ponthoz: hol az a szakácskönyv és kit kell lecsapni vele? A mellékelt képen szereplő finom falat marad továbbra is szép emlékeimben, a valósághoz mérten pedig túlzott illusztráció.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése