Sertéspörkölt

Zárás előtti órában érkezni s jót találni, sőt, egyáltalán választani egyenlő a nagy kihívással. Vagy a lehetetlennel. Akad azért ez-az, napi szinten működő, nagy forgalmú konyháról beszélek, de az adott helyzet komolyan feladja a leckét. Összes menü kifogyott (személy szerint egy újabb negatív élménytől ti pedig két újabb étek leírásától megfosztva), nézzük, miféle egytálételek akadnak még. Választék szinte nulla, árak a magasban, így maradunk az eddig nem próbált, de szinte mindig fellehető ajánlatnál: sertéspörkölt.  Választható köretek: 'főtt' rizs, tészta, hasábburgonya. Ízlésem szerint legyen tészta, mint legjobbnak tűnő opció (a rizs egy része úgyis kemény,  a hasábburgonya nem csak hogy nem hozzá illő, de egy ideje áll sütve, petyhüdt szinte ehetetlen). S miután azt hinném, a választás volt e legnehezebb, jön minden egyéb. S itt már nem is az étel a lényeg, hanem a további körülmények. Próbáljuk optimistán nézni, s kedveljük a 'fekete humort' mert minek is szomorkodni.

Természetesen akad még a választott sertéspörköltből, a kiszolgáló lány legalább kedves és csinos, igyekszik, nagyon is. A tárolóban látható, pörkölthez mérten kétségkívül sok léből igyekszik kivadászni a húst, hogy kapjak valamit, majd pár perc szenvedés után feladva a harcot, felajánlja, beszámítják fél áron. A mennyiséget látva, fancsali képem elég sejtető, hogy ez még ahhoz képest is kevés, nemhogy még vegyek mellé bármi egyebet, teljes áron, hogy legalább közelítsem a jóllakottság érzetét. Értékelem igyekezetét, oly aranyosan küzdött a húsdarabokért, de a gyomrom továbbra is erősen korog. Megmentő hang a pénztárból: nézd meg a konyhában, kellene még legyen! Így is tett, újabb pár perc s tér vissza mosolyogva. Megoldva, itt a teljes adag, épp melegítették.

Nagyon melegítés már tényleg nem igényel, legalább a hőfoka rendben, talán a mennyiség is, az ára már szerintem kevésbé, de legyen, már kopog  a szemem az éhségtől. Fizetés, irány enni, előtte azért érdemes megspékelni némi csípőssel, azaz a kihelyezett Erős Pista típusú, kinézetre egyre inkább budget-jelleget öltő,  paprikafélével. Csak hogy fokozzuk az ízhatást. Kellett is, hiszen a tészta rendben, de a pörkölt nem több, mint jól átfőtt enyhén szaftos hús, azaz sokkal inkább zsíros-húsos leves kategória, némileg fűszerezve. Bár húsokat vadászott az említett kedvesnek beállított felszolgáló, ez akkor is tocsogni fog a lében. Nem bántom, hiszen ő csak adja, más főzi, másrészt ez a munkája, csak igyekszik megfelelni az elvárásoknak (Ez pedig nem idegen felénk, hiszen örüljünk, hogy van munkánk, még ha ilyen is :S). Ellenben a fogyasztandó végeredmény messzemenően elmarad attól, amit 30év során sertéspörköltnek megismertem, s az erős paprika sem sokat javít rajta, mivel adagoltam bőven, legfeljebb huhogok párat, leöntöm némi vízzel, majd újfent fancsali arccal távozom.

U.i.: Ha már megemlítettem a teljes adag összeállításának történetét, nem is tudom, akarom-e látni a hátteret. Miképp megy a konyha. De cseppet sem lepődök meg, ha a következő nap felhozatalában ismét szerepel a sertéspörkölt, s valamelyik menü levese éppenséggel a gulyás bármely formája. Avagy jó étvágyat holnapra is, mindenkinek! :)