Nem igényel sok hozzávalót: paradicsom (csóróság idejét sűrített, konzerv kiadásban), némi tészta, olas, só és cukor. Esetleg ízlés szerint bazsalikom, oregánó, petrezselyem, rozmaring, bors, s ezzel már túlzásokba is estem. Vegyük a fő alapokat, s készüljön el a legegyszerűbb verzió. Kinézetre természetesen minden renden, miért is ne kívánjam meg, ahogy ott terül előttem, nagy menyiségben a tárolóedényben? Rögvest érkezik a 'személyzet' hiperaktívnak mutatkozó embere, aki nagy lendülettel meri a csészébe. Persze hogy végigöntve egyből a csésze oldalát, majd morog, miért nem tányérba kérem. Az indok egyszerű: 1:így olcsóbb, 2: a helyi konyha főztjeinek ismeretében, elsőre elég e mennyiséget megkóstolni. Laza mozdulattal egy ronggyal törli a csészét, s kapom a levest. Khm, ez aztán megoldás, igazán korrekt és gusztusos. Végül is, ez csak egy kis céges konyha, nem egy több csillagos étterem, ahol nagy elnézések közepette szednének másik, tiszta csészébe rögtön új adagot. Fanyarú pofával, de néha fogadjuk el, ha már annyira korog gyomrunk, legalább ez van.
Olcsónak valóban olcsó, ár/mennyiség arányban, de nem véletlen említettem meg a kóstoló mennyiségét, és a tapasztalatok közti összefüggést. Paradicsom egyértelműen a legolcsóbb sűrített kiadást, mely részben tartalmazza a szóban forgó zöldséget avagy piros termését. De legalább az íze stimmel, nagyjából. Mekkora öröm, ha már dúsítva kapjuk a kívánt levest: van benne rizs! Amit nem ártott volna előtte (pl. átmosni? majd) jól átfőzni, hiszen leírhatatlanul felemelő érzés ráharapni egy-egy kemény szemre. Szerencsére nem túl méretes darabok, így ritkábban kerülnek az őrlőfogak közé, csökkentve ezzel a gyorsan feltörő negatív érzést. De az összkép kialakult, hiába a kezdeti nagy öröm, sajnos van, aki ezt a haláli egyszerű, nagy előkészületet és hozzáértést nem igénylő levest is el tudja rontani. Előnyére váljon, hogy legalább jól nézett ki, a tálalást meg inkább ne részletezzük :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése