2012. szeptember 7., péntek

Nagyi kedvence hasábburgonyával


Nagyi kedvence, az én voltam sokáig :) Jajj, bocsánat, itt egy ételről van szó, mely leegyszerűsítve nem más, mint egyfajta töltött rántott hús, körettel. Tartalmáról fogalmam nem volt, így a kiszolgáló személyzettől kellett információt kérnem. A töltelék: sonka, túró és hagyma. Mindez egy nagy szelet rántott húsban. Máris jól hangzik, megér egy próbát. A köret meg szinte mindegy. A rizs általában nem elég főtt, a fűszeres burgonya tocsog a zsírban, a tészta épp olyan, amilyen. Legyen hasábburgonya. Tanulhatnék hibáimból, hiszen az esetek többségében már fonnyadt és kihűlt. Mindenki eldöntheti, melyik a kevésbé rossz, maradtam az utóbbinál, remélve, hogy épp kifogom a friss adagot.

Tárkonyos csirkeraguleves

A raguleves általában biztatóan hangzik számomra, főleg ha tárkonyos – bármikor szerencsém volt hozzá, minden esetben jóízűt ettem belőle. Jelen esetben is hasonlóképp kezdődött, ínycsiklandó már kinézetre is. Tele zöldséggel, galuskával, ráadásul szép nagy darab húsokat észlelni benne. Hm, mi több kellene? Dús és laktatónak ígérkezik, egyértelmű, hogy kérek egy adagot.

2012. június 14., csütörtök

Pozsonyi rakott burgonya

Mikor jutok végre egy igazi, teljes értékű valódi rakott burgonyához? Ennyire eltűnt az ízlésvilágból, a különböző konyhákból, kifőzdékből? Vagy szimplán érdektelen kaja s csak én ragaszkodom ennyire hozzá? Ezzel szemben bezzeg megannyi variációval találkozok, nemrégiben ecseteltem a brokkolis verziót, most pedig a 'pozsonyira' keresztelt számomra újabb tapasztalatot hozó formáját volt szerencsém megismerni. Vegetáriánusoknak továbbra is ideális, akárcsak kis étkűeknek. Minden egyéb érdeklődő akár kedveli, akár nem, könnyen éhes marad, azt merem állítani. Vagy ez csak a 'nagykonyhai' állapotokban igaz?

Sertéspörkölt

Zárás előtti órában érkezni s jót találni, sőt, egyáltalán választani egyenlő a nagy kihívással. Vagy a lehetetlennel. Akad azért ez-az, napi szinten működő, nagy forgalmú konyháról beszélek, de az adott helyzet komolyan feladja a leckét. Összes menü kifogyott (személy szerint egy újabb negatív élménytől ti pedig két újabb étek leírásától megfosztva), nézzük, miféle egytálételek akadnak még. Választék szinte nulla, árak a magasban, így maradunk az eddig nem próbált, de szinte mindig fellehető ajánlatnál: sertéspörkölt.  Választható köretek: 'főtt' rizs, tészta, hasábburgonya. Ízlésem szerint legyen tészta, mint legjobbnak tűnő opció (a rizs egy része úgyis kemény,  a hasábburgonya nem csak hogy nem hozzá illő, de egy ideje áll sütve, petyhüdt szinte ehetetlen). S miután azt hinném, a választás volt e legnehezebb, jön minden egyéb. S itt már nem is az étel a lényeg, hanem a további körülmények. Próbáljuk optimistán nézni, s kedveljük a 'fekete humort' mert minek is szomorkodni.

Erdei gyümölcsleves

Erdei gyümölcsleves. Mit takarhat a név? Első gondolatom, apró, magvas, édes és savanykás termések egyvelege tejes/tejfölös főzetben. Sokat nem tévedtem, a végeredmény valami hasonló, színre, kinézetre nagyjából, de még ízben sem áll távol. Jól láthatóan habarással készült, tehát vízben főzött s tejfölös-lisztes habarással sűrített leves, ahogy ez általában szokás, s anyagi megfontolásból sem hátrányos. Ínycsiklandó külső, megannyi meglepetést rejtő első fogás.

Paradicsomleves

Ó, a gyermekkori nagy kedvenc, paradicsomleves. Iszonyat egyszerű, ízlés szerint variálható és ízletes. Ahogy emlékeimben megmaradt. Ez az a fajta, melyhez évek óta nem volt szerencsém, legfeljebb családi látogatások alkalmával, mivel rá kellett döbbenni: anyu és nagyi tudta hogyan kell ezt főzni, sokan pedig csak azt hiszik, tudják. De az eddigi tapasztalatok után miért is nem lepődök meg már ezen?

2012. május 25., péntek

Borsófőzelék rántott párizsival

Ha már olcsó  a kaja, legyen valóban az. Beugrasz pl. tecsóba, 1kg párizsi ~400Ft, 1üveg borsó ~300Ft, 1kg liszt- fogalmam sincs mennyi, de határozottan olcsó, főleg ha akciós. Persze nagyobb mennyiségben főzzük, úgy párszáz emberre, akkor minden bizonnyal több kell mindegyikből, az említett ár/mennyiség csak irányadó. Egy tányér főzelékhez tartozik két szelet rántott párizsi. Bővül a lista, szükséges hozzá tojás és zsemlemorzsa. Előbbi változó áron, utóbbi szintén nem tétel. S persze kell még víz, ami szintén nem számottevő anyagiakban. Burzsoá verzió: tejjel, ellenben ennyi emberre tejjel főzni? Kész ráfizetés! Szóval főzzük csak vízzel, sűrítsük liszttel. Megoldva. Rántott párizsi: nem is kell sok tojás+zsemlemorzsa+liszt, hogy egy rakat rántott párizsi szeletet gyártsunk, a lehető legolcsóbb verzióból, a végeredmény meg 'alig' különbözik ha épp baromfipárizsiból készül, vagy egy minőségibb, pl. marhapárizsiból. A nagy átlagnak meg főleg nem. Főzelék kész, rendesen átfőzve, a borsó ne ropogjon (amúgy is puha, mivel üveges 'befőtt' jellegű), hozzá két szelet rántott párizsi s kész is az egy tál étel. Ránézésre minden rendben, s de jól is esik, egy kis zöldség, egy kis 'hús'. A főzelék finom, a főzelék egészséges. Ahogy ezt igyekeztek belénk sulykolni óvodában, avagy suli kezdetén a menzán. Persze, az, de legalább finom legyen, s ne a lisztet érezzem, majdhogynem szárazat köpve. Hiányolok valamit, talán jobb lett volna tejjel főzni? A házi tej egész olcsó, csak kicsit többet kell menni érte. A rántott párizsi meg? Tecsó rulez. Lehetett volna akár főtt virsli is, finomabb is lenne, csak az, arányaiban leosztva, legalább kb. 2szer annyiba kerülne. Szóval, jó étvágyat, érjük be ezzel. Olyasmi, mint a magyar narancs: kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk. U.i.: A pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadunk el.